...de bar ne igy tortent volna meg...:(

Lilykem...ma leestel az asztalrol pihiszekestul egyutt...:( ott alltam egy karnyujtasnyira es hiaba kaptam utanad nem tudtam megakadalyozni...:( arccal lefele estel, azonnal kaptalak fel, de te nagyon sirtal, meg is izzadtal ugy sirtal, en meg csak szoritottalak es mondogattam hogy nincs semmi baj, pedig dehogy nem, volt baj...figyelmetlen voltam, nem vigyaztam rad elegge es mar igazabol gondoltam is ra hogy ebbol baj lesz mert ugy izegsz mozogsz a pihiszekben, meg csapdosod magad hogy majd egyszer baj lesz ebbol...es lett...aztan mar nem is engedted hogy letegyelek, vegig az olemben voltal es neha csak ugy elpityeredtel...:( biztos eszedbe jutott mi tortent...aztan magadhoz huztad azt a macit amit Benoektol kaptal(es eddig igazabol nem izgatott) majd elkezdted a fulet szopizgatni, odabujtal hozzam(ultel az olemben, szemben velem), a fejed a mellkasomon, pihegtel...es en enekeltem nekem...es akkor, abban a pillanatban ereztem eloszor, hogy meg tudnek halni erted, hogy te vagy a minden, hogy mar nem tudok elni nelkuled...es igen en vagyok az anyukad...