Talalkotam Vele...teljesen veletlenul...tudtam hogy egyszer osszetalalkozunk, barmilyen nagy is ez az orszag...
...kinyilt a lift ajtaja es ott allt Ö es a ferje, koszontek, illedelmesen koszontek, majd elhaladtak mellettunk. Lily Balazs nyakaban volt, mi is tovabb haladtunk, de megtorpantam, hogy NEM, NEM es NEM. Utana fordultam, odamentem hozza es megoleltem, akaratlanul is ezt ereztem, hogy ezt kell tennem...megsimogattam a mar igen nagy pocakjat...kisbabat var (mar tudtam)...o teljesen mozdulatlanul allt, vigyaz allasban, nem olelt vissza es szotlan maradt. Kerdeztem hogy van, valaszolt hogy jol, nem akart beszelgetni, valaszolni sem igazan. Gratulaltam a babajukhoz, a ferjenek is, akin inkabb lattam vmifele nyitottsagot, bar igy visszagondolva lehet hogy csak ezt akartam latni. Beszeltem meg vmi hulyeseget, de ereztem, lattam a feszultseget es hogy menjek el, hagyjam beken...igy tettem es elkoszontem...ugy dobogott a szivem, de ugy...Balazs es Lily vartam ram, az egesz par pillanat alatt zajlott le...
Teljesen elutasit...gondolkodtam, hogy hol hibaztam, mit kellett volna maskent tennem es igen hibaztam, meg a legelejen, de mar nem tudom visszacsinalni...
Eddig azt gondoltam, hogy ha egyszer talalkozunk akkor megdobban az o szive is es ha nem is lehetunk ujra baratok, plane nem olyan baratok, de megmozdul benne is vmi ha meglat es fogadja es viszont olel engem megha nem is lesz ennek folytatasa...nem igy lett...nem tudom van e ertelme meg remenykedni...
"Akárhányszor elveszítem a hitem, mindig jön egy pillantás, ami elhiteti, hogy tudok érezni. Hogy van olyan, hogy új esély, új szerelem, és igen. Csalódás is. És lehet, hogy most kiszakad a szíved a helyéről, de tudod csak most kell átvészelned. Csak ma. Csak holnap. Csak azután. Idővel elfelejted. Idővel jobb lesz, és majd eljön a nap, amikor megérted, hogy miért nem a nem. Hogy jobbat érdemeltél tőle, de nem hittél benne, mert akkor úgy gondoltad ő a legjobb. De tudod az élet mindig mindent jobban tud. És ha egyszer majd visszahozza a múltad, bizony megmutatja, hogy ő tényleg jól döntött és irányította a szálakat, te meg döbbenten bámulhatsz magad elé, mert tényleg.. ha akkor mosolygott volna így rád, te lettél volna a legboldogabb a világon, de ma már nem elég. Változunk, és felejtünk. Amibe ma belehalsz, holnap már nem fáj."
