HTML

Our life in California

Indulás elötti nap. Még jó mindenkivel találkozni, néhány puszit és könnycseppet váltani.

Friss topikok

  • LiliZozó: Köszi. :) Ha írsz az e-mailemre, az tökéletes lesz. nagy.f.emese@citromail.hu Előre is köszönöm a ... (2013.09.19. 23:50) MINDEN TÖKÉLETES:)
  • Bóbitáék: De nagyon sajnálom :(( Lily-t is, meg Téged is a munka miatt...:( Mielőbbi gyógyulást kívánok, hog... (2013.09.07. 22:32) 4. nap a bölcsiben - lázasan :(
  • norus: Ügyesek vagytok! És a bölcsis néni is szimpi, hogy így melléfekszik, ilyesmik :) Akkor nem sokára... (2013.09.06. 11:06) Bölcsibe beszoktatás 3. nap
  • norus: Ügyesek vagytok nagyon. Majd gyere mi volt az ott alvásnál :) Gratulálok a 2. évfordulóhoz :) (2013.09.05. 21:17) Elkezdtük a bölcsit (2. házassági évforduló)
  • Bóbitáék: Nagyon ügyes már Lily és ez a bölcsi-dolog...Hjaaaj... Ezt az esti dolgot pedig pontosan értem!:)) (2013.08.30. 15:28) 15 hónapos Lilyborsó - 1 alvás

Címkék

Gondolatok

2012.08.03. 20:27 PetraésLily

Olvastam egy cikket, jol megfogalmazza ami bennem lezajlik, az iro kisfia, mar 3 eves...

"Mindenképpen vágytam a párom közelségére, szívesen odabújtam egy ölelésre, de el sem tudtam volna képzelni, hogy másra is figyeljek, mint a kisbabám igényeire. Átvette az uralmat értelmem és érzelmem felett az a tudat, hogy ott, a másik szobában ott van Ő. Aggódtam. Mindenért és mindenkor: ha szopik, miért szopik olyan sokat és olyan mohón, ha nem eszik, miért nem, ha alszik, fel fog-e kelni, ha ébren van, mit kezdjek vele? Ott bujkált a kétség minden pillanatban: jól csinálom? Másoknak biztosan sokkal egyszerűbb. Tudatosan vezettem a gondolataimat: anya vagyok, a gondolat végén egy kérdőjellel és egy felkiáltójellel. Mit kell éreznem? Mit érez egy anyuka? Ha ránéz a csecsemőjére, akkor feltétlen szeretetet kell éreznie? Nekem miért nem jön ez az érzés? Pedig valami megváltozott bennem, ez biztos. Felelősen kell ellátnom egy kisdedet. Pontosan tudnom kell, hogy mikor éhes, mikor szomjas, mikor álmos, mikor akar csak játszani, mikor van az, hogy „csak” anya kell. Mi a helyes irány? Viccesen hangzik a kérdés: már most ki kell tűzni a nevelési irányokat, vagy hagyjunk mindent az ösztönökre? Próbáltam a belső hangokra hallgatni, de sokszor eltántorítottak. Mindenki próbált tanáccsal ellátni, miközben én nagyon önálló szerettem volna lenni, hiszen az én kisbabám, csak az enyém.

Mindemellett a párkapcsolat a legnagyobb kérdés. Egy kis időre elszürkül. Szabad ezt? Mi lesz, ha nem lesz türelmes a párom? Beszéljünk erről, vagy ne is hozzam szóba? Ő vajon felrója nekem? A szülész 6 hét szexmentes időszakot rendelt el, ami felmentett egy időre az intim helyzetek alól. Aggódtam, mert a szexuális vágy sehol sem volt. Valahogy eltűnt. Mindenem áthangolódott a kisfiamra. Hogyan is tudnék belefeledkezni egy együttlétbe, mikor neki bármikor szüksége lehet rám? Hogyan tudnék az intim pillanatok után egy kisbabával foglalkozni? Mikor fogok újra vágyat érezni? Sok-sok kérdés, amit nem illik megbeszélni, nem illik szóba hozni, még barátnők előtt sem, mert mi van, ha csak én érzek így? Akkor valami baj van velem. Ismeretlen érzések és ismeretlen helyzet, amit meg kellene fogalmazni, hogy a párom is értse, mi zajlik bennem. Szégyelltem kimondani, nem kívánom a testi közelséget, mert teljesség van bennem, mikor a kisfiammal foglalkozom. Furcsa, de így van: ez egy újfajta „szerelem”. Magamban sokszor elmormoltam, de egyszer ki kellett mondanom hangosan is ahhoz, hogy megtudjam, jogosak-e a félelmeim. Hál’ Istennek, mert egy spontán pillanatban ezek a kétségek mind elszálltak, és a párom bizony türelmesebb volt velem, mint én saját magammal szemben.

Ez az újfajta elfoglaltság más kapcsolatot is megnyirbált. Barátok és barátnők, akikkel hetente többször beszéltünk, leveleztünk, összejöveteleket és kellemes iszogatásokat, vacsorákat szerveztünk már nem lelkesednek, mikor azt mondom, legyen közös a délután, ő, a bébi és én. Azt hitték, elvárom, hogy csak erről szóljon a beszélgetés, pedig jaj, dehogy! Arra vágytam, hogy jeleket kapjak a külvilágtól. Bármit, ami kicsit kilendít bezárt világomból. Most még a sztárpletyka is érdekelt. Közben persze kikívánkozott belőlem minden, ami kisdedemmel kapcsolatos, érdekes módon csupa szép dolog. Gyermektelen barátnőimnek automatikusan csak a szépet mondtam, magam sem értem miért. Aztán szép lassan a baráti kapcsolatok elhalványultak, mert sokszor le kellett mondanom a találkát, sokszor nem értem rá beszélgetni, sokszor energiám sem volt telefonálni, sokszor azt éreztem, az én életem otthon a kisbabával csak nekem és gyermekem apukájának érdekes."

Kivancsi vagyok velunk hogy lesz , a 6 heten mar tul vagyunk, de azert fenyevekre vagyunk a regi enunktol.

A barati kapcsolataim egyenlore valtozatlanok, hisz jo messze vannak tolem...de alig varom, hogy szemelyesen is bemutathassam nekik a kicsi Lily-t:) Az igaz hogy szeretek Lily-rol beszelni, nade napi 24 oraban vele vagyok, most csak vele kapcsolatos dolgok tortennek velem. Szivesen hallgatok masokat , hogy veluk hogy van mi van? es le is reagalom, hisz gondolataim meg mindig vannak:) csak en nem tudok most "vilagi" beszelgetest kezdemenyezni:)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://petracalifornia.blog.hu/api/trackback/id/tr814694641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása